A kerti tó az egyik leglenyűgözőbb ”extra” dolog, amit valaki hozzá adhat otthona összképéhez.
Meg kell érteni, azonban hogyha valaki tavat épít, akkor tulajdonképpen egy kis ökoszisztémát hoz létre. A halaknak megfelelő mozgástér kell, szükségük van búvóhelyre a nagy meleg és a fagy elől egyaránt.
Tudomásul kell venni a halak és egyéb élőhelyek természetét. A tó gondozást igényel, karbantartást, amelynek anyagi vonzatai vannak. A „jól működő” tó építése sem kis kiadás, de a további költségeket csak az kerülheti el, aki megelégszik egy pocsolyával.
A tóépítés komplex feladat és gondos tervezést igényel.
A legelső lépés a hely kiválasztása. Azon túlmenően, hogy a tó látható legyen a házból vagy a teraszról a legfontosabb szempont az árnyék és a napfény aránya. Ez nagyban befolyásolja a víz hőmérsékletét, a halak és növények fejlődését. Ügyelni kell továbbá a kert egyéb részeiről esetlegesen a tóba folyó esővízre. A tó ugyan ki van téve különböző környezeti hatásoknak, de ezeket lehetőség szerint szabályozni kell, hiszen a vízminőségében hirtelen beállt változás végzetes lehet uszonyos barátainkra nézve. A fűről, egyéb növényekről, a talaj felszínén folyó esővíz közreműködésével igen könnyen kerülhet mérgező növényvédő szer, vagy algatápláló műtrágya a tó vizébe.
A tervezés következő lépése, hogy legyen-e a tóban hal, és ha igen milyen. Ha koi pontyot akarunk, tudomásul kell vennünk növényevő természetét, és ne csodálkozzunk, ha egy-két vízinövényünk az étlapjára kerül. Az aranyhal ártalmatlan majd minden növényre. A hal fajtája nagyban meghatározza a tó méretét is. Az aranyhalak kisebb mozgásteret igényelnek és nem „növik” ki a tavat. A koi viszont miután pontyféle nincs tekintettel a tó méretére, és ne csodálkozzunk, ha a valamikor 12 centisként megvásárolt hal helyett egy 60 centis 3 kilós halacska néz szembe velünk. A tó méretéhez válasszunk halat és ne tőle várjuk el, hogy tagadja meg a természetét. A tónál igenis számít a méret. Bár furcsán hangzik minél nagyobb egy tó, annál könnyebb a karbantartása.
A tó alakjának tervezésekor figyeljünk arra, hogy körbejárható legyen, hiszen nem tudhatjuk előre, melyik ponton válik szükségessé beavatkozás.
Első lépésként madzaggal vagy akár hasonló tömlővel kijelölhetjük az elképzelt alakot. Hagyjunk elegendő helyet a part kialakításához, dekorációk, sziklák, kövek elhelyezéséhez és ne felejtsük el, hogy a tavat időnként takarítani kell.
A kiválasztott hal befolyásolja a mélységet is. Az aranyhalas tó lehet mindössze 60-70 centi a legmélyebb részén, a kois tó azonban minimum 90-100 centi legyen. A mélyebb vizű tó kevésbé melegszik fel és kevésbé algásodik.
Fontos a fény-árnyék aránya. A tavirózsa egészséges fejlődéséhez pl. minimum napi 4 óra napfény szükséges.
A tómedret lépcsőzetesre ássuk. A perem alatt 20-30 centire alakítsuk ki az ültető zónát. Hagyhatunk egy úgynevezett mocsaras részt is. Ez a tervbe vett növényektől függ, hiszen ezek különböző mélységbe ültethetőek. Mikor növényt veszünk, érdeklődjünk e felől.
A tónak legyen „mélypontja”. Ez fontos a halak téli vermeléséhez és praktikus a tótakarításnál, hiszen az évek során felgyülemlett túl sok iszapot sokkal könnyebb eltávolítani.
A halastónak szűrésre van szüksége. A szűretlen tóban összegyűlő halürülék az egyik legjobb algatáplálék, a szél által behozott por, szennyeződés fölösleges iszapot képez, amelyet pl. a koik előszeretettel turkálnak táplálék után kutatva és ezáltal zavaros lesz a víz.